Unknown - Hungary Native Anthem Text lyrics

Kölcsey Ferenc: Himnusz

Isten! áldd-meg a' Magyart

Jó kedvvel, bõséggel;

Nyújts feléje védõ kart;

Ha küzd ellenséggel;

Bal sors a' kit régen tép,

Hozz rá víg esztendõt,

Megbünhödte már e' nép

A' múltat s jövendõt!

Õseinket felhozád

Kárpát szent bérczére,

Általad nyert szép hazát

Bendeguznak vére;

'S merre zúgnak habjai

Tiszának, Dunának,

Árpád' hõs magzatjai

Felvirágozának.

Érttünk Kunság' mezejin

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szõlõvesszejin

Nektárt csepegtettél.

Zászlónk' gyakran plántálád

Vad Török' sánczára,

'S nyögte Mátyás' bús hadát

Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bûneink miatt

Gyúlt harag kebledben,

S elsújtád villámidat

Dörgõ fellegedben;

Most rabló Mongol' nyilát

Zúgattad felettünk,

Majd Töröktõl rabigát

Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain

Ozmán' vad' népének

Vert hadunk' csonthalmain

Gyõzedelmi ének!

Hányszor támadt tenn fiad,

Szép Hazám' kebledre;

'S lettél magzatod miatt

Magzatod' hamvvedre!

Bújt az Üldözött, s' felé

Kard nyúl barlangjában;

Szerte nézett, s' nem lelé

Honját a' hazában;

Bérczre hág és völgybe száll,

Bú 's kétség mellette,

Vérözön lábainál,

'S lángtenger felette.

Vár állott, most kõhalom;

Kedv 's öröm röpkedtek,

Halálhörgés, siralom

Zajlik már helyettek;

'S ah, szabadság nem virúl

A' holtnak vérébõl,

Kínzó rabság' könnye húll

Árvánk' hõ szemébõl.

Szánd-meg Isten! a' Magyart

Kit vészek hányának,

Nyujts feléje védõ kart

Tengerén kínjának;

Bal sors a' kit régen tép,

Hozz rá víg esztendõt,

Megbünhödte már e' nép

A' múltat 's jövendõt!

Sent by Carlos André Pereira da Silva Branco